Karácsonyi ákombákom

Karácsonyi ákombákom- írta Coccinelle (kopirájt és etc.)

Minden ablak mögött pár pislogó szem

Miért lett ez olyan idegen?

Pár hónap és tényleg elhiszem

Hogy az angyalka nekünk már nem üzen.

Fenyőágak és csillámhegyek.

Kipirult arcú emberek,

Patakokban csordogáló giccstengerek.

Kérd meg, hogy jó legyek…

 

Nevessünk azon, hogy hull a hó.

Miért lett ez olyan idegen.

Kinőttük ketten, már helyénvaló

Ha az angyalka nekünk már nem üzen.

Ők együtt ünneplő szerelmesek,

Kipirult arcú emberek,

Kívánságlista, levelek…

Kérd meg, hogy jó legyek…

 

Fogócskázó kisgyerekek.

Miért lett ez olyan idegen?

Komiszak voltunk, úgy lesz kerek

Ha az angyalka nekünk már nem üzen.

A többiek a hangulat okán kedvesek.

Kipirult arcú emberek.

Ha az angyalka nem is kopogtat idén, azért…

Kérd meg, hogy jó legyek.

Sziasztok!

Ez az első bejegyzésem

És az első megjegyzésem.

Bár lehetnék szarkasztikus,

Bár lehetnék ironikus.

Csak ne lenne ez az első.

Leg-legelső bejegyzésem.

Furcsa csavarokat is írnék,

Könnyviharban rázkódó hajókat.

Hajukat hátra gereblyéző,

Röhögő szívsiratókkat.

Abszolút megjegyzéseket tennék.

És azt hinném hogy egyetlen vagyok.

Hogy nekem mosolyog az ég is.

Hogy én, csak én írogatok.

Ezen a kis webtengeren

És a kedves olvasókat

Egytől egyig megnyerem.

Vagy csak jófej lennék.

Mint mindenki más.

Akiben túlnőtt,

a tetszeni akarás.

De minek verselek, mikor alig bírok.

Ám ha mégis tetszett… Olvasd (még), amit írok!

Helló Világ!

.